Ádám Lajos

Ádám Lajos sebészprofesszor
A villa építtetője és névadója

Városligeti fasor

Városligeti Fasor az 1900-as évek elején

Ádám Lajos a két világháború közötti időszakban a magyar sebésztársadalom egyik kiváló, nemzetközi hírű képviselője volt. Szegény család gyermekeként, Hont megyében, Tergenye nevű faluban született, 1879. május 1-jén. A budapesti Orvostudományi Egyetemen 1904-ben avatták orvossá, első munkahelye a Szent István kórház, sebészeti osztálya volt, ahol Hültl Hümér professzor mellett dolgozott. Hültl akinek műveltségén, kiváló emberi tulajdonságán kívül a műtéti technikája is legendás volt, korán felismerte Ádám rendkívüli képességeit, és tág teret biztosított működésének. Hatéves kórházi tevékenysége alatt 4000 műtétet végzett, és kiforrott sebészként hagyta el a kórházat. Amikor megvált a Szent István Kórháztól, az akkori igazgató dr. Müller búcsúzóul ezt mondta:

“Dr. Ádám, ön volt a kórház legjobb alorvosa. Hiszen nem is ismert, igazgató úr válaszolta szerényen. Éppen azért volt jó alorvos, mert nem kellett, hogy megismerjem.”

Később egy Torontál megyei sebész főorvosi munkahelyre pályázott, amit azonban nem nyert el. Ez a kudarc nem keserített el, és 1912-ben a Dollinger professzor vezetése alatt álló I. Sebészeti Klinika dolgozója lett. A balkáni háború kitörésekor a Magyar Vöröskereszt Egylet Bulgáriába küldött missziójának vezetését Dollinger professzor ajánlatára fogadta el. A háborúból visszatérve a klinikán folytatta munkáját, és 1914-ben strumaműtétet végzett helyi érzéstelenítésben, ami akkor nagy feltűnést keltett. Ebben az évben első tanársegéd lett, és 1916-ban a Zsigerek sebészete tárgyköréből magántanári kinevezést szerzett.

A háború alatt különböző hadikórházakban működött. Babics Antal aki tanítványa volt 1946-ban így emlékezett meg róla: Az első világháború idején mutatta meg valójában, hogy az emberszeretet milyen teljesítményekre ösztökélheti a hivatásában feloldódó orvost. A szó legteljesebb értelmében reggeltől estig a műtőasztal mellett állt, és mint sokszor mondta:

“gyerekek, akkor voltam boldog, ha tizedik műtét után megpihenve azt éreztem, hogy valami haszna van embertársaimnak a munkámból.”

A háború befejeztével Ádám Lajos 40 éves korában feleségül vette gr. Nakó Erzsébetet, akivel a származási és vallási különbségek ellenére is boldog házasságban élt.

1919-ben a budapesti székesfővárosi Zita Kórházban, majd a Kun utcai kórházban sebész főorvossá nevezték ki. 1926-ban nyilvános rendkívüli tanárként a III. sz. Sebészeti Klinika élére került, és ugyanott 1930-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Egyetemi tanári működését rendkívüli nehéz körülmények között kezdte meg: kinevezésétől évek hosszú során sok méltatlan támadásnak és mesterségesen szított gyűlöleteknek lett a célpontja. A vidéki zsidó családból származott Ádámot az első háború utáni keresztény kurzus idején nevezték ki, és néhány klinikai igazgató nem kívánta őt a Pázmány Péter Tudományegyetem tanárainak társaságában. Koholt vádakat terjesztettek, azt állították, hogy hálás páciensei nyomására nevezték ki, megsértve az egyetem autonómiáját. További híresztelések szerint egyesek lepénzelték a diákokat, hogy vegyenek részt Ádám előadásain. Röpcédulákon ócsárolták, gyűléseken tiltakoztak kinevezése ellen. Sokáig nem kapott meghívást a kari gyűlésekre és a tanártestület formális találkozásaira. Törvényszéki tárgyalásra került sor, amiről a pesti napilapok is beszámoltak. A Magyarság című napilap 1930. október 23-i számában Egy katedra címen a kinevezése ellen felhozott összes vád olvasható. Az országgyűlés képviselőháza már jóval előbb, 1927. február 16-án tárgyalta Ádám Lajos ügyét. Az ellenséges légkör ellenére szótlanul és hallatlan szorgalommal végezte munkáját.

Ádám páratlan gyöngédséggel bánt betegeivel, és a műtét alatt hasonló kímélettel a műtét alá kerülő szövetekkel. Tudományos működésének legfontosabb eredménye a helyi érzéstelenítésben való operálás művelése, terjesztése és tökéletesítése volt. Nagyszámú dolgozata között a legtöbb ezzel foglalkozik. Itthon meghurcolták Ádámot, külföldi szakmai körökben viszont annál nagyobb volt a sikere. 1934-ben a Mayo Klinikára hívták meg, Rochesterbe. Amerikában meglátogatta a New York-i, chicagói és batimore-i egyetemi klinikákat. 1937-ben a brazil sebész társaság meghívására Rióban tartott előadást a helyi érzéstelenítésről. 1938-ban több kiváló amerikai sebész jött Pestre munkájának tanulmányozására. Ezek között volt a Mayo Klinika vezetője, és Lewis professzor, a Johns Hopkins sebészetének osztályvezetője. Az amerikai vendégek önálló sebészeti osztály ígéretével hívták az újvilágban. Ádám azonban az elmúlt évek szenvedései ellenére sem volt hajlandó elhagyni szülőföldjét.